élettyeket atöredelmeségben,, és apenitentziában, amidön avilágiak avigasságban töltik, az övéket.
K. Mit kel tselekedni hogy meg elözhesük, és el kerülhesük az Isten boszu állásának erejét?
F Azt hogy, jól élyünk a kegyelemel melyet Isten ád, hozzánk küldvén valamely szolgáját, aki hirdesse az ö igéjét, és ki vigyen minket, avéteknek setéttségéböl, vagy amidön valamely keserüséget, betegséget küld reánk, jóra fordittsuk mind ezeket aprobákot, magunkban szálván, térjünk az Istenhez, és szerezük meg ajó lelki üsméretnek békeségit, igyekezünk azon, hogy az el mult látogatásinak viszá valo élesit, helyre hozhasuk, és ajövendö béliekel., jobban élhesünk, ezokáért, két dolgot kel tselekedni, elsöben, szoktasuk magunkot arra, hogy semmit se tekénttsünk, rosz akaratunknak, és kivánságinknak szemeivel., hanem ahitnek világoságival, másodszor, hogy szüntelen folyamodgyunk Istenhez, ujjab, ujjab kegyelmiért, hogy meg tarthasuk azokot, amelyeket vettünk, és hogy álhatatosak legyünk, az el kezdet jó tselekedetekben.
K. Mit hosz ki abbol. ajövendölésböl, amelyet tett az ur Jérusálem el romlásárol, és a mely oly világos?
F Azt lehet természet szerént abbol ki hozni, hogy tsak az akarattal. valo vakság gátolhattya meg, hogy ne higyenek az kristusban. holot oly világosan jövendöli meg ennek avárosnak, meg szállását, és el rontását, példának okáért, azt a rettenetes környül valo vételit, irtoztato meg szorulását, és egészen valo veszedelmit, mind ezek bé tellyesedtenek valoságal, negyven, vagy negyven ött esztendö mulva, aki ezt a világoságot nem láttya., nem tsak vak, hanem ugyan megis hólt,
K. A kristus miért haragudot meg. azokra, kik atemplomban, holmit árultanak.?
F Példát akara nékünk adni, hogy mitsoda buzgoságal. kel lennünk az Isten házának tiszteletihez, tisztességihez, és szépségihez, a sidok temploma, tsak árnyékja, és figurája volt, a mi matériális templominknak, amelyekben nagyob valoságal lakik, és ahol munkálodgya azokot anagy titkokot., és osztogattya malasztit a szenttségekben. a melyeket a lelkek meg szentelésire rendelte, hogy ha az üdvezitö
(II. Épistolák: 720)