F Az. akristus kegyelme, és az ö szent lelke, a mely lészen ö benne az örök életre forró viznek feje, joan. 4. 14. amely el olttya benne. a világi dolgokhoz valo szomjuságot, és az örökös jót kivántattya véle a mint hogy tsak az is teheti boldogá,
K A bölcseség miképen erösödik meg az igazban.?
F Ugy. hogy, a menyiben nevekedik az Isteni szeretetben., és ajó tselekedetekben, anyiban gyözhetetlenné lészen akisértetekben. és más egyéb nyomoruságokban.
K. A bölcseség miért tarttya kezein azigazat?
F Mert akár mely erösnek tessék lenni, de a bölcseséghez képest, tsak ollyan mint egy gyermek. azért szükséges hogy kezén tarttsa, és ugy vezesse hogy meg ne botollyék, és elne esék. a mely meg történnék minden bizonyal ha magára hadná.
K Miért mondgya abölcs hogy az igaz meg nem szégyenül.?
F Mert magátol semmit nem vár. se amaga erejétöl, se az emberektöl, és tsak a bölcseségben bizik. aki senkit meg nem tsalhat, areménség pedig mondgya szent Pál. meg nem szégyenit. mert az Istennek szerelme, ki ontatot ami szivünkben a szent lélek által, ki mi nékünk adatot rom. 5. 5.
K. A bölcseség mikor magasztallya fel felebaráti közöt az igazat, és nyittya meg az ö száját agyülekezetnek közepette.?
F A midön az Isten olyan hivatalra hija. a melyben másokot tanyitani fog, akor tölti bé ötet abölcseség világával. hogy aztot közöllye felebarátival., de halgatni fog alázatoságbol, mind addig meg az Isten meg nem nyittya száját, Isteni hivásával.
K. Mitsoda Ditsöséges ruházat az, amelyet neki fog adni,?
F A nem más. hanem az igaság, és a felebaráti szeretet, amely Isten elött drága öltözöt, akristus maga az az uj ember, akiben öltöztünk akereszttségkor, le vetvén az ó embert, a ki mocskos és meg romlot ruha, a ruha melyet a bölcseség ád, az igaznak ditsöséges ruhája, mert meg külömbözteti ötet atöbb emberek közöt. afényes, és jó erkölcsökel, a melyekel. fénlik az Isten, és az emberek elött
K. Mitsoda vigaság és örvendezés az, amelyet gyüjt reája?
F Nem más hanem amenyei örvendezés, amelyet bövségel hinti akegyelem az ö lelkében, a mely meg utáltattya véle a világi jót, és vigaságot, gyönyörüségel. meg kostoltatván véle a menyei dolgokot;
(II. Épistolák: 76)