nevelte leányát, ez is leg nagyob kötelesége az anyának, és azal tartozik hogy a szemérmetességbe tarttsa leányát, mivel annak betsülete ollyan valamint az élet, a mely ha egyszer el vész; helyre nem hozhatni, azért is mondgya azirás. hogy a leány nevelés, nagy gond viselést kiván az atyátol. és hogy az álmát félben hagyattya véle, és meg másut, abátor leány meg bestelenitti az attyát, és az urát, eccle. 7.26.
A mi pedig aklastromot illeti, aleányt ugy kell az apátzaságra adni, ha természet szerént szereti a magános életet, ha pedig azért jovallyák azt néki hogy valamely jószág másra maradgyon. a szenttség törés, és kegyetlenség volna. és a tridentinumi Concilium átkot mond arra, a kinek része lenne az illyen tselekedetben. Sess. 25. Cap. 15. haszontalannak is tarttya., az apátzaságra valo esküvést, tizen hat esztendös kora elött aleánynak,
Ugy tettzik páter uram. mondá télámon, hogy már el feletkezet kegyelmed a mi iffiunkrol. amiolta viszá tért, a ki is egy nehány országot látot. bánnám ha a példa beszéd bé tellyesednék, romában volt, a pápát nem látta.
Követem kegyelmedet. felelé a páter, mert el nem felejtettem, azért nézük meg már mitsoda hasznát veheti utozásának. midön az attya házátol el indula gyermek volt, és ember korában tért viszá. erre valo nézve el lehet melölle venni a preceptort. és valamely hivatalba kell tenni, mert már alkalmatos. hogy fejdelmének. nemzetének, és jó akaroinak szolgalhason, mondám hogy el kell melölle venni apreceptort, de azt hozája teszem, hogy meg is kell jutalmaztatni. ha jól vitte végben hivatallyát.
Hogy ha az iffiunak hadakozásra vagyon hajlandosága, hadakban kell tenni. és igen jó. hogy a leg aláb valo tiszttségen kezdgye el.
Ha atörvényes dolgokhoz vagyon kedve. arra kell adni, és
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 102)