Bizonyára nem azért felelé apáter, mivel vagyon kegyelmednek más gyontato papja, de mint hogy az alkalmatoság igy hozta magával, nem titkolhatám el gondolatomot, tudgya kegyelmed, hogy meg szoktam az igazat mondani, a melyért, botsánatot is kérek az aszonytól.
Angyélika látván, hogy a páter egy kevesé meg ütközöt volna a diánna szaván, kezdé menteni mondván, hogy azt jól tselekeszi. ha az igasságot el nem fedezi, és ki mondgya, de apáter ezekre nem felelvén, telámon kérdé.
Hogy lehetne a páter uram. hát a kegyelmed mondása szerént az egész fö aszszonyok el kárhoznak?
Egy kevesé tsak lassan felelé apáter, az igen kemény beszéd volna. az itélést az Istenre kel hagyni. de abizonyos, hogy az olyan aszony. a ki egyebet nem tselekeszik tsak eszik, iszik, aluszik, magát mulattya, és Czifrázza, és aki az illyen életben meg hal penitentzia tartás nélkül, az ollyan. nagy veszedelemben vagyon üdvesége felöl. hogy hatsak az Isten tsudálatosan nem üdvezitti.
Hát páter uram mondá télámon, az ö frajczimerei hová lesznek. holot ök tarttyák öket, harom vagy negy oráig a tükör elött, a még öket fel kendödzik. és fel fodorittyák, ök boszonttyák öket, ök ingerlik haragra, némelykor a pántlikát nem jól fordittyák, vagy a csipke nem elég fodroson áll, hát az illyen leányok. nem kárhoznaké el ök is.?
Angyélika vévén észre hogy ez a beszéd ötet is illetné, mondá mosolyogva a páternek, ne adgyon kegyelmed hitelt a télámon beszédének. mert mi esze vesztünk egy másal.
Nem kel félni mondá apáter, mert se télamon, se én, senkit el nem kárhoztathatunk; nem hogy angyélika helyben hagyná ezeket a hejában valoságokot, de tudom hogy még azokot el hagyatatná ha lehetne. de söt még az a nagy
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 11)