szorgalmatosság, fáradság, a melyeket szenvednek némely haragos nyughatatlan, valtozo természetü aszonyoktól, az üdveségekre szolgál az ollyan leányoknak. kik azt az Isten kezéböl alázatoságal., és bekeséges türésel veszik.
Oh! mint örülök ezen. a mit apater mond, mondá tsak lassan angyélika, mint ha a szivemben nézhetne.
De mit susoksz te magadban angyélika. mondá télámon. mond ki had hallyuk.
Mit mondok, én is azt akarom meg tudni felelé angyélika. apátertöl, hogy hová lesznek. azok a sok haszontalan beszédü legények. kik három oráig el ditsérik egy aszszonynak a szoknyáját, meg anyi ideig el tsudallyák a fülben valoját, nyakra valoját, és leg gyakrabban a templomot is el mulatattyák véle, és mi velünk, vagy ha oda el megyünk, leg gyakrabban azokal a heverökel, megyünk, akik tsak azért kiserik az aszonyt atemplomban. hogy véle trécselhessenek. a szolgálo pedig, ót is mesze ál az aszonyátol.
Lassan. lassan angyelika, mondá diánna.
Legyen ugy, felelé angyélika. de oltalmaznom kel magamot. ha ellenem szolnak.
Jól mondod, angyélika, mondá télamon. leg aláb ha te el kárhozol. mi is ót leszünk. ezen ismét veszekedést kezdettenek volna el; ha apáter idöt adot volna nékiek. a ki is mondá. az Isten ne adgya, nem kell kárhoztatni, se egyikét, se a másikát. hanem a rendeletlen életet, keresztényi életre kel forditani.
Páter uram, mondá diánna, kegyelmed igen kemény, nem akarnám. hogy kegyelmed volna az én gyontato papom.
Tudom felelé apáter, arra se értelmem., se elegendö
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 12)