nem vagyok. nem is ollyan szándékal jöttem ide, hogy Cáthekizállyak, nem is tudom hogy eredtem oly mélyen abeszédbe, a melyröl botsánatot kérek, jobban is tselekeszem ha arrol a dologrol beszéllek a mely ide hozot, és a mely nem egyéb, hanem hogy az aszony ne halogassa már továbra azokot aleveleket fel keresni, mivel elég volt már egy holnaptol fogvást. két oráig valo dolgot végben vinni, és meg menteni egy levélel, és egy nehány szoval ajoszágocskáját olyan embernek, akinek három gyermeke vagyon
Igen örülök azon felelé diánna. ha valamiben szolgálhatok másnak, de mint hogy egy kevesé nem jól érzem magamot, talám meg lehet holnaprá halasztani.
Ezen el hülvén apáter, kérdé, hát roszul vagyon az aszony, én éppen nem tudok hizelkedni, követem az aszonyt, mert azt gondoltam, hogy tsak nyugodalomnak kedviért marad ennyi sokáig az ágyban.
Mi jól üsméri az aszonyt, mondá erre angyélika. de tsak lassan.
De még több is vagyon hátra mondá diánna, mert már két naptol fogvást, nagy fog fájást érzettem, és még most sem vagyok jól. oh’ Istenem mit fog kegyelmed mondani felöllem páter uram, hogy egy holnaptol fogvást még semmit sem tselekedtem azért a szegény emberért, mivel sok vendégim voltanak azolta, vagy pedig én mentem mások látogatásokra, hol pediglen sétálni kelletet mennem. azt tudgya kegyelmed, az illyet el nem lehet mulatni.
Igen bánom felelé apáter, avállát vonitván, mivel minden dolog tsak abban áll. hogy egy levelet fel kel keresni, és arra, annak a szegény embernek joszágát viszá adgyák, ahoz tsak egy ora kivántatnék. még is már egy holnaptol fogvast semmit sem vihetek végben, meg sem mondhatom hogy menyi
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 13)