tselekeszik. de avároson valo sok sétálás, tsak azért hogy másokot nézünk, és minket is nézenek, avétek.
De honnét vagyon a, mondá télámon, hogy minden vétkes.? meg ütköztem én egy kevesé azon.
Meg mutatnám én azt kegyelmednek mondá apáter. haitt volna annak helye, és ideje.
Miért nem volna annak it helye mondá télámon, az aszszony nem bánnya mikor ollyan dolgokot mondanak, ha szinte egyébért nem is, tsak azért, hogy szégyen nem tudni olyan állapotokot, a melyeket tudni kellene, azokot meg kel tanulni, azért, hogy lehesen az után beszélni azokrol, ha az alkalmatoság kivánnya.
Beszéllyen kegyelmed beszéllyen páter uram, fel kialtá az ágybol diánna. én örömest halgatom kegyelmedet.
Kérem kegyelmedet pater uram, mondá angyélika, oktassa kegyelmed öket, a vasat nem kell hagyni hogy meg hülyön, ezeket a lelkeket. talám meg téritheti kegyelmed
Bizonyára, mondá apáter, nem gondolom hogy rosz szándékban legyenek, mert a mint mondá télámon. a rendeletlenség. tsak ami tudatlanságunktol, és hivalkodásunktol vagyon, az az, attol, hogy nem akarjuk magunkat meg üsmérni, holot arra sok idö nem kellene.
Azt meg kel tudni, hogy az Isten minket teremptvén, belénk oltotta a kivánságot, hogy kivánnyuk meg tartani az ö munkáját, és hogy annak szerezünk minden jokat, amik azt boldoggá tehetik, ugyan ezt a kivánságot szokták nevezni magunkhoz valo szeretetnek, ez oly természet szerént valo indulat; a melyel keresünk a magunk meg tartását, és boldogságát. mint hogy az Istentöl származik, igen jó és helyes magában, mert semi rosz nem jöhet az Istentöl, ezt a kivánságot, szüntelen is meg tarttya az emberben, mert mint
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 15)