elmét is meg tompittya, és illyen formán. az életet is meg röviditti, valamint másut meg mondottuk, vagy is ugy lesz, mint ha élvén nem élne, mivel azok kik alusznak. se az élök. se a holtak közé nem számláltathatnak. mind azon által inkáb lehetne a holtak közzé számlálni. mint sem az élök közzé.

De hogy még erröl többet mondgyak, nem tekintenéé kegyelmed Isten gyanánt az olyat, a ki a kegyelmed életéhez még tiz esztendöt adhatna?

Ugy tettzik felelé télámon, hogy a világon. mindenemet oda adnám azért.

Meg adhattya azt kegyelmed magának mondá a páter, más segittsége nélkül is, és minden babonaság nélkül, tsak az idejébben valo fel kelésre szoktassa kegyelmed magát.

E valojában igy vagyon mondá angyélika, és most veszem észre, hogy talám a reszttség mondattya annyi emberel, hogy az élet igen rövid. és hogy nem lehet sok féle tudományban elö menni.

Nintsen külömben felelé a páter, és még is ökk magok rövidittik élettyeket, noha elég hoszu volna, ha azt jora forditanák.

Ez ugy vagyon. páter uram, mondá télamon, de hogy lehet idején fel kelni. ha késön feküsznek le, némelykor a vatsorárol késön kel fel kelni, vatsora után, vagy a játék. vagy a beszélgetés, nem engedi az idején valo le fekvést. némelykor már viradtakor kel le fekünni, még is kegyelmed azt akarja hogy idején kelyenek fel. azt tudgya kegyelmed hogy a szokás termeszetté válik, nem hiszem hogy nékem idejébben lehetne fel kelnem, ha szinte meg hoszabithatnám is életemet, mert hejában. tsak alunnom kell.

(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 28)


Előző oldal | Következő oldal