Nem tudgyák ök azt felelé apáter, hogy egy ország ollyan, mint egy nagy kö oszlop, a melyet nem lehet nagy eszközök nélkül meg mozditani. és amely nem mozdul oly könnyen, mint valamely olyan dolog. a mely nem annyi részböl álló. gyakorta nem lehet azt egyenesen vezetni, hanem nagy kerületet kel véle tenni. és mint hogy tsak azok üsmérik azokat az eszközököt, kik azokot mozgattyak, meg kel botsatani azoknak avakságban lévö nyughatatlan visgáloknak., hogy ha az, a jó szándéktol jö, és szánni kel öket, ha hamiságoktol vagyon.
Én nekem minden nap kell nevetnem az ollyanokat mondá angyélika, akik mindenkor ollyan sebeségel járnak. mint ha mindenkor üznék öket. vannak is itt aháznál ollyanok. kik mindent nagy sebességel, és hebehurgyaságal mivelnek, ha üveget mosnak. el törik, ha valamit tisztogatnak el ronttyák, ha valamit kezekben vesznek, már az eltörik, vagy el vész, vagy el tévelyed, nem tudván hová tették. egy szoval a mi házunk ajó erkölcs temploma volna, ha ugy lenne a mint apáter mondgya.
Hogy szenvedi ezt el kegyelmed mondá télámon diánnának,
Had beszéllyen felelé diánna, régen nem mulatta magát.
Mit vétek én azal az aszszonynak. mondá angyélika, ha azt mondom hogy a háza temploma lehetne a jó erkölcsnek,
Én sem tűrhetem el mondá télámon. hogy elé ne beszéllyem mitsoda szép dolog történt ennél a háznál. nem régen. az aszonynak vagyon itt egy szolgáloja, a ki mindenes a háznál. igen jó szolgálo de rettenetes szeles, az aszszony parantsollya néki hogy fözzön bizonyos orvoságot. ne talállya kegyelmed rosznak pater uram ha semmit sem hagyok el
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 39)