mivelünk sokat helytelenül, a dolgot mi velünk nem követeti, hanem meg elözteti. végtire ugyan öis ront el mindent, vagy is semmi jót nem mivel.
Erröl elég példát lát kegyelmed asok beszédü emberekben, a kik még lélegzetet is alig vehetnek, és akiknek birkozik a szó a szájokban. hogy melyik mehessen ki hamaréb, vagy is az ollyanokban. kik oly siettségel beszélnek. hogy ellenkezöt mondanak. gondolatokal. és hogy alig mondanak ki négy szót. valamely dologrol. hogy azt félben hagyák, és mást kezdenek el.
Azok közé tehetné kegyelmed az ollyanokot mondá mariánna, a kik még azt sem várhattyák hogy az ora el végezze ütésit, hogy azt kérdik. hány az ora.?
Vannak még ollyanok, mondá apáter. akik még rószabbul tselekesznek, tudni illik azok. akik minden gondolatlanul; a mások tselekedetiröl és gondolattyiról tésznek itéletet, semmi elöttök rejtékben nem marad, és ollyan gyanuságal vannak másokrol. hogy ollyat tselekedet, vagy mondat, a mely még eszében sem volt. és hogy ha öket egy kevessé arrol meg intik, még azt akarják, hogy mások is más képpen tselekedgyenek.
Ugyan gyönyörüség az ollyanokot nézni mondá angyélika, fö képpen ha valamely uj házhoz mennek. mert ót semmit helyben nem hagynak. mondván hogy agazda nem tud aház építéshez, ennek agráditsnak amot kellet volna lenni, ennek aháznak, más felöl kellet volna ajtot hagyni. és ha valami gondolattyok szerént találkozik, akor örömel mondgyák. én is ezt ugy gondoltam volt. de hát még mit mondhatni az olyanokrol kik az ország dolgát forgattyák. mivel az ö itéletek szerént, semmi ugy nem megyen végben a mint kellene, se adolgokot ugy nem folytattyák. a mint kivántatnék. az ellenséget nem ugy kellet volna meg ütni, egy szoval. mindenben gántsot találnak.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 38)