kömives mesterségit. elsöben végben viszi, azután. a mit egy átsnak kel meg tsinálni, azután az asztalos munkán el végezi. meg másut, ahol egy paraszt ember. a házát meg tsinálván, posztot csinál, vásznat szö, köntösét maga meg tsinállya.
Ugy tettzik angyélika. mondá télámon. hogy még az özön viz elöt valo emberekröl akarsz beszélleni. a kik is mindenik maga volt mester embere magának.
Azzal kételen az ember, mikor nintsen más mester ember felelé a páter, de közönségesen azt tarttyák. hogy ollyan országban a hol a nép böv, a természetet kel követni, mert mind hogy külömböznek. az emberekben a hajlandoságok. a foglalatosságot is kel külömböztetni, ugy is fogja szeretni ki ki a maga mesterségét. és abban magát alkalmatossá tenni, de a mesterséghez, nem tsak hajlandoság, de még gyakorlatosság. és idö kivántatik, mert mikor valaki tsak egy dolgot tselekeszik, sokal jobban miveli azt annál. mint aki azt nem gyakorollya, és abban az a haszon vagyon. hogy mindenik féle munka. szaporábban, és jobban megyen végben.
Végezetre azt mondom. hogy szintén el kel kerülni azt a nagy nyughatatlanságot. és hebehurgyaságot, valamint aresttséget, mert az is ellenkezik a jó erkölcsel, az okoság arra jóbb modot nem adhat, hogy meg lehesen mérsékelni ahirtelenkedést, mint azt, hogy a dolgot az idöhöz kel szabni, példának okáért, mikor valaki sétál, mi szükség annak ugy futni hogy még lélegzetett is alig vehet, holot se az idö, se adolog arra nem sürgeti, és hogy azt tsendesen, jobban véghez lehetne vinni, hogy ha pedig valaki, valamely nyomoruságba, vagy szerentsétlenségbe esik, akoron szükséges hogy síettségel mennyünk segittségire, és serényen szolgállyunk néki.
Jól értem hogy mit kiván a páter, mondá mariánna, mivel azt akarja. hogy ki ki maga hivatallyára vigyázzon. hogy ajó
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 42)