kegyelméröl jutott ez a gondolat eszembe. mutatván télámonra.

Ez igen helyes gondolat felelé apáter, nem is kel abban kételkedni, mivel a, nagy idö vesztés, de azt ki veszem. midön valamely dolog, a melyel felebarátunknak szolgálunk, vagy tellyeségel az emberség, és a köteleség azt hoza magával, hogy mások látogatására el menyünk, de ezen kivül, nintsen nagyob resttség annál, mint a ki házrol, házra hordoza haszontalan ábrázattyát. még nem is szollok arrol, hogy menyi haszontalan idöt töltetnek el másokal, a melyért számot kel adni, és hogy menyi alkalmatlanságot szereznek másoknak.

Lehetetlen hogy ne nevessem. az ollyan aszszonyokot. monda angyélika, kik egy kis fö fájásért, harmad napig maradnak az ágyba, de a még leg kedveseb idö ö nállok, mert ollyankor inkáb mennek látogatásokra, a betegnek az ágyát ugy körül veszik, mint ha valamely régi koporsot mentenek volna látni, de még miröl beszélnek ótt, semmiröl. óh páter uram. ha kegyelmed prédikállani akarna, az egész böjtre valo matériát adhatnék kegyelmednek. azokrol atunyakrol. azért mesze nem kellene mennem, közeleb is fel találnám mutatván télámonra.

Egész nevettség mondá máriánna, hogy ezek mint veszekednek egy másal.

Azt is szeretném tudni, mondá angyélika. apáternek, hogy mit mond kegyelmed az ollyanok felöl. akik egyében nem törik a fejeket. hanem hogy lehessen ujjab tziffraságot ki találni, hogy kinek vagyon leg szebb válla. leg jobb tsinalatu szoknyája, ki visel leg szebb matériát, ki visel leg szebb tsipkét, azt kérdem. hogy ha az illyen nem tunya eleté.

(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 49)


Előző oldal | Következő oldal