Igen is a, felelé apáter, és az ollyanok, tsak a hejában valoságon kapnak.
Hadd szollyák már én is mondá télámon, mivel nagyobbat kérdhetnék én annál.
Nézzük mondá angyélika.
Azt kérdem pater uram, hogy mit mond kegyelmed az ollyanok felöl, a kik minden dolgokot. el hagyák az olvasásért.?
Mindenkor. tsak a páter ellen vagyon mondá lassan angyélika.
A kik nem tsak a könyvekbe vannak. hanem még könyveket is tsinálnak, a kiknek az elméjek soha helyén nintsen, akik mikor azt kellene felelni ugy, azt felelik nem, a kik még apennát is rágják, hogy valamely szép gondolat nem jut mindgyárt eszekbe.
Az ollyanok semmire nem jók, felelé apáter, mivel tsak azért olvasni hogy az idö tellyék, és azért tsinálni könyvet. hogy auctor lehessen valaki, és az alat el mulassa köteleség alat valo hivatallyát, az ollyanok nagy fáradságal számláltattyák magokat a haszontalanok közzé, mivel nagy fáradság, atanulás. és akönyv tsinálás.
De hogy ha azért olvas valaki, hogy a henyélést el kerüllye, vagy hogy abban tölttse el azt az idöt. mely más egyéb foglalatoságitol marad, vagy ha ollyan hivatalba vagyon, valaki, mely a tanulásban áll, vagy ha annyi tálentuma vagyon, hogy valamely hasznos munkát adhasson ki, olyankor az igen ditséretes, itéllye el kegyelmed, mitsoda tudatlanság nem volna. avilágon. hogy ha könyvek nem volnának.? azért el is mondhatni, hogy a könyv, lelke az elmének, nem kell tehát a tanulást haszontalannak tartani. söt még atáplállya az elmét, nem szollok azokrol a nagy elmékröl, kik ékességi voltanak avilágnak, és az anyaszent egy háznak, hanem azokrol a királyokrol. és császárokrol; kik a leg nagyob
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 50)