hadakozásokban is. könyveket irtanak, noha egyéb köteleségeket végben vitték.
De az ollyanok, kik ujjokat. pennájokot harapják, midön valamely fabulákot, haszontalan historiákot tsinálnak. a melyek nem egyébre valok, hanem hogy az idöt vesztessék, az ollyanok vétkesek, mind a magok resttségekért. mind a melyet okoznak másoknak.
Kérem kegyelmedet mondá angyélika a páternek. ne sajnálya kegyelmed meg halgatni az én gondolatomot is, és ennekem meg mondani, hogy mitsoda itélettel vagyon kegyelmed az ollyan szerelmesek felöl, a mint lehet ö kegyelmeis, mutatván télámonra, akik házrol. házra járnak., ahol valamely gazdag házaságra valot tudhatnak. és ótt tsak a suhajtásban. panaszolkodásban töltik az idöt, az illyenek pater uram. nem ollyan henyélöké, mint akik meg holt életet élnek, mivel semmi szándékok nincsen, se szorgalmatosságoknak, semmi oka nem lehet.
Az ollyanok mondom. akik azért szerelmesek. mert nintsen elméjek egyébre. és nem is mivelnek egyebet, tsak abban áll minden foglalatosságok. abban élnek. és abban is halnak meg hogy a legyezöt tarttsák. hogy a tsipkét, és a szoknyát ditsérjék, azt kérdem már kegyelmedtöl páter uram. követem télámon uramot. hogy ha az illyenek. nem a mi resteink közül valoké.
Abban nem kell kételkedni felelé a páter. mert ugyan is mitsoda életet élnek, ámbár ártatlan volna is, ámbár az olyan férfiak veszedelmesek ne légyenek is, a mint magais mondgya kegyelmed hogy az ollyanok tsak szokásbol szerelmesek. mind azon által sok idöt vesztenek, és vesztetnek el. és ha az
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 51)