valamely indulatbol annak meg ronttya tisztaságát, vagy ha én magam is meg rontom, jaj annak, és énnekem.
Valaki az ajton zörgetvén, diánna mondá angyélikának hogy nézné meg kitsoda.
Angyélika azonnal. viszá tére, és mondá. hogy a vatsorának ideje volna. diánna meg marasztván máriánnát. együt vatsorálának.
Harmadik. Napon. valo beszélgetés. Hogy a munka, természet szerént, minden renden lévöket illeti.
Más nap. mindnyájan esze gyülvén a diánna házában, és egy mást köszöntvén, ki ki le üle. mint hogy nekem kell eszében juttatni apaternek. mondá angyélika, hogy miröl volt tegnap a beszéd, a könnyen eszembe jút, hogy mind eddig tsak a resttségröl beszélgettünk, arrol a kegyetlen. de kedves örökös urunkrol. a kinek is mindnyájan. valakik itt tanácsi székünkben ülünk, igen engedelmes, és hüséges rabjai voltunk. ki veszem egyedül apatert akinek is meg kel minket szabadittani. azért kérem is kegyelmedet. hogy kövesse intésit, és siessen kegyelmed minket meg tériteni, mert ihon az aszszonyok. valamely haszontalant várnak ide. a ki is félbe hagyattya a beszédet.
Én azt tartom. mondá apáter. hogy nintsen semmi. a mit az Isten ugy utállyon. mint a resttséget, mert ha meg tekénttyük teremptésit. meg láttyuk hogy mindenek mozgásban vannak, a teremptönek rendelése szerént, az ég, aföld. a tenger, afák, a füvek, és az állatok. mind ezek szüntelen valo mozgásban vannak. ez igy lévén, meg kellene szégyeletében halni arestnek, látván hogy ezek szüntelen valo mozgásban vannak, és
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 54)