sütnék. mint ha az égetésre itéltetet volna a szegény leány. az aszonya tunyaságáért.
E mind nem jó, felelé apáter, de azon nem kel tsudálkozni. mert aresttségnek, és a restnek, olyan tulajdonsága vagyon. hogy tsak magát szereti, és azt gondollya. hogy az egész emberi nemzet, és az egész természet, tsak ö érette teremtetett, és mint hogy ez ellenkezik, a felebaráti szeretettel, azért számot is ád amás világon, a kegyetlenségért, a melyel vagyon másokhoz.
Nem mondom. hogy szolgát ne kellesék tartani, sött még a jó, mivel sok szegény legény a nélkül nyomoruságba volna.
Azt sem mondom. hogy ne kellesék magát szolgáltatni a szolgával, és szolgáloval, mivel még a szükséges. ne hogy hejában töltsék az idöt, a melyért is sok rendeletlenség szivárkozik egy házhoz.
Hanem azt mondom, hogy a vétek. midön ollyan dologban szolgáltattyák magokat. a mely öket tunyaságban. és a resttségben tarttya, azal nagy rövidséget tselekesznek. ha ollyat tselekedtetnek vélek. a melyet magok is végben vihetnék, mert azon idö alat. hasznos és jó dolgot tselekedhetnének, a mely Isten elött, nékik hasznosok lehetnének.
Én azt magam tudom. mondá mariánna, hogy mennyit kel szenvedni, mikor valamely restel vagyon dolga az embernek. mert nekem is bizonyos emberel holmi szám vetésem volna. de soha végben nem vihetem, mindenkor tsak holnapra halogat, és vagyon már két esztendeje hogy azt a holnapot várom. holot nem hiszem hogy napjában két orát dolgoznék, én azonban eleget szenvedek. mert adolog tsak halad, és ha valamelyikünk meg találna halni. a familia igen nagy kárban maradna.
Azt könnyü meg látni, hogy mitsoda. nyomoruságot okoz aresttség. mondá apáter.
Nékünk is itt a háznál hasonlo bajunk vagyon mondá angyélika.
Mert ihon az aszony, mutatván diánnára, már régen holmi
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 59)