nemességrol valo leveleket adot egy notáriusnak hogy le irja, imár huszor is küldöt hozája., de ki nem vajhattya kezéböl, és mint hogy olyan ember a ki nem gondol semmivel félö hogy talám vagy el vesztette. vagy valaki a háznál el szaggatta, valamint történék a minap egy uri aszonynak. a ki is meg akarván melegitteni a fodoritto vasat. nagy summa pénzröl valo ados levélel gyujtá meg atüzet. a melyet az ura ejtette volt ki a zebéböl, az után. azal menté magát, nem gondolta hogy a levél derék állapot legyen. mert rutul volt irva.
Én is üsmerek ollyan embert mondá télámon. aki már régen perlekedik, és mely pernek nem láthatom végit, mindenkor azon panaszolkodik, hogy a ki magára vállalta a perét, az igen emberséges ember, de a munkát kerüli.
Hát még az ollyanok, mondá angyélika. kik orát adnak egy másnak, hogy valamely dologrol végezenek, mikor eszembe jut, mindenkor kel nevetnem, mert a minap két uri embernek nagy dolga lévén egy másal, az egyik mindenkor azon sürgette a másikát, hogy adgyon valamely orát annak el végezésére, végtire meg egyezének. hogy együt ebédelvén, az után el végezék adolgokot. az, akinek házánál ebédelének. semmit ugy nem szeretet, mint atesti nyugodalmat. a másika pedig kövér, és koros béli ember volt. az ebédet hogy el végezék, ez az utolso. mindgyárt. a dologrol kezde beszélleni, a gazda. egy kevessé halgatvan a másikát az ásitás el nyomá. az után a szunnyadás, és az álom. a másik. a kövér volt. látta hogy a gazda el alut. hogy idöt ne veszesen. el hagyá a beszédet, és emberségtöl viseltetvén, nem akará fel költeni, de nem tudván mit tenni ö is el aluvék, nó már mind a ketten alusznak. de ugy aluttak. hogy egyik sem ébredet fel estig.
Azok kik a külsö házakban. voltanak, tsudálták hogy olyan sokáig maradnának együt, de azt is gondolták hogy nagy dologrol volna beszélgetések. azért nem mérének hozájok
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 60)