bé menni. az idö pedig bé setétedvén. az inas gyerttyát vitt a házban. de mindenikét nagy tsendeségbe találá. egyik egy felé. a másik, más felé hajtván a fejét., a világosság. és az ajtó zörgése. fel ébresztvén öket, nem tudák hogy hol volnának, végtire az álom ki menvén szemekböl, más idöre halaszták adolgot.
Angyélika. mondá nevetve télámon. te mindenkor félbe hagyatod a páterel beszédét:
Követem kegyelmedet. felelé apater. azt jól tselekeszi, látom is hogy letzkét adhatna nékünk arol. amiröl beszélgetünk.
A meg lehetne felelé angyélika, ha sokaig tanultam volna
a kegyelmed iskolájában.
Itt a vatsorának ideje lévén. a beszélgetést is félbe hagyák.
Negyedik napon valo beszélgetes. Hogy miképpen. lehessen a resttséget el hagyni.
Más nap az egész társaság a diánna házában gyülvén, ki ki a maga helyére üle, és mondá télámon a páternek.
Eddig azt mutatta meg kegyelmed nékünk, hogy mitsoda rendeletlenségeket okoz aresttség, már ezután azt mutassa meg kegyelmed. hogy mi formában lehetne azt meg orvosolni. és hogy miképpen lehessen attol el távozni.
Én doktor nem vagyok mondá angyélika. de még is ha akarja. kegyelmed. igen jó tanátsot adhatok kegyelmednek
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 61)