azt végben is vinni, mint hogy pedig az idötöl füg annak leg fövebb rendi, azért is mondgya demosthénes, hogy az idöre igen kel vigyázni, és hogy igen szükséges valamely dologrol végezni, vagy azt végben vinni, bizonyos idö elöt, vagy utánna.
Két féle dolgot kel pediglen el kerülni, mert ha egy felöl a resttség. meg gyengitti a végezést, és avégben valo vitelt. más felöl a hirtelenség. az idöt el ronttya, mint hogy ezek ellenkeznek az értelemel, azért is nevezik értetlenségnek., a mely nem egyéböl áll, hanem avakságbol, a halogatásbol. és a hirtelenkedésböl, az elsö fogyatkozás, a jó helyet, roszat választat mi velünk, a masodik, el mulatattya a módót, az alkalmatosságot. és az idöt, a mely helyes volt, és a mely többé viszá nem jö. a harmadika, meg elözteti velünk az alkalmatosságot. és az idöt. amely nintsen az ember hatalmában.
Hogy ha tehát az idö meg nem engedi hogy valamely dologhoz fogjunk. haszontalan volna arrol végezni, az értetlenség volna, a dolgot nem hogy eléb vinné. de sött el rontaná.
Ha pedig adolog ugy kivánnya. hogy serénységel vigyünk valamit végben. akor együgyüség, és resttség volna azt halogatni. mivel az ilyen halogatás, leg gyakortáb, a restes lassuságtol vagyon., a mely ollyankor kezdet velünk adologhoz. a midön már se idö, se alkalmatosság arra nintsen, a készületben tölttyük el az. idöt, mondá demosthénes, az athénásbélieknek. arra nem vigyázunk hogy az idö nem várja, a mi resttségünknek alkalmatoságát, ahejában valo halogatásban tölttyük azt az idöt mely szükséges a munkára, és a munkára valo idöt. a beszédben tölttyük. tacit. 3 hist. ezt láttyuk némely hig, és lágy elmékbe. akik semmihez nem foghatnak., akár mely hasznot lássanak is a dologban. a melyhez kellene fogniok. de a baj, a melyet abban sajditanak, el ijeszti öket a végben valo viteltöl. erre valo nézve nem
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 63)