tudgyak mire szanni magokat, keresvén szüntelen valamely tisztességes menttséget, sött még ha minden fáradság nélkül, és tsak az akarattal végben vihetnék is. mind azon által. az akarat is nehéz és alkalmatlan volna nékik. ollyanok lévén. mint a nyirkas papiros. vagy mint az árnyék ora, a mely noha szolgál valamire, de ö maga semmit nem tsinál. nem is kell tsudálni ha minden el vész, és semmivé lesz, a kezek közöt.
Én erre valamit mondanék monda angyélika. ha az aszszonytol nem félnék. tekintvén diánnára, mert aszony két hintos lovat akarván el adni. elegendöt is igértenek érettek. de addig halogatá. hogy két annyit meg ettenek, mint a menyit adtanak érettek.
Ez igen jól vagyon mondva, felelé a páter. igy is szoktak nyerni a halogatok.
Térjünk ismét viszá az elébbeni. mondásunkra, és vegyük azt mélyen az elménkbe. hogy ha restnek kell lenni a rosz tselekedetre. és hogy ha meg kell gyözni, erös és hathatos elmélkedésekel. arosz hajlandoságokot, a melyekre visznek, terjeszük magunk eleiben. egy felöl, atilalmat. mellyet az Isten tett minékünk, aki igasságot tészen leg kisseb vétkünkröl is. meg gondolván más felöl, aköteleséget, a melyel tartozunk jót tselekedni, a mi különös hasznunkra valo nézve, mivel ha jót tselekeszünk. meg is jutalmaztatunk az örökké valo élettel, és ditsöségel. meg gondolván végtire, hogy mitsoda igasságtalan valo dolog, meg bántani azt a jó Istent. aki minden nap anyi jokkal, és kegyelmeségekel tölt bé minket, hogy ha szükséges mondám. restnek lenni, a rosz tselekedetre, ellenben gyorsnak kell lenni ajóra, és azt minden halogatás nélkül. meg gyözvén mind azt, a mi attol el fordithatna.
Példának okáért, aresttség az agyban tartoztat minket, azt
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 64)