tudgyunk is a vallásba, meg tudhattyuk, hogy mit kellesék tselekedni, és mit nem, azüdveségért.

De még is páter uram kérdé télámon. mellyek azok tselekedetek. mert énnekem, nintsen mindenkor idöm arra, hogy a predikatiora el mehessek.

Oh! ki hinné azt el. monda angyélika. a hejában valoságra. pedig elég ideje vagyon.

Az is valo felelé apater. de ha elé kezdem kegyelmednek mondani, majd azt fogja kegyelmed mondani. hogy prédikátiot tsinálok kegyelmednek.

Nem, nem páter uram felelé télámon. mert szeretem, hogy kegyelmed igazán ki mondgya adolgot., azt mondgyák nékünk mindenkor, hogy keresztényi életet kel élni, és hogy arra a végre nem tsak keresztényi tselekedeteket, kel tenni, hanem még a hitnek. reménségnek, és a szeretetnek tselekedetit is, én pedig soha sem tudtam még, hogy mitsoda tselekedetek ezek.

Ha nem mondaná is el hinném, mondá erre tsak lassan angyélika.

Az Isten ne adgya hogy más képpen beszéllyék, mondá apáter, hanem igasságal, fö képpen midön a vallásrol vagyon a szó. az igasság mint hogy mindenüt egy, egy féle dolgot is kell velünk mondatni. azon is igyekezem, hogy semmit ne mondgyak magamtol. de mint hogy kegyelmed a hitröl. reménségröl, és a szeretetröl szól, talám nem is gondolta kegyelmed, hogy olyan dolgot hozon elö. a mely magában foglallya az egész vallást.

Hogy pedig a természeten kezdgyem el, arra reá kel vigyázni, hogy tsak ateremtetet dolgokbol meg üsmérhettyük

(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 66)


Előző oldal | Következő oldal