Jó szivel el várom mondá diánna. El jövök tehát, mondá máriánna.
Ötödik napon valo beszélgetés. A tselédes gazdáknak köteleségekröl.
Más nap tiz orakor. mindnyájan esze gyülvén. még az ágyban találak diánnát, a kit is minek utánna köszöntötték volna. ki ki le üle. és angyélika mondá apáternek
A minap azt kérdettem vala kegyelmedtöl, hogy mitsoda tanátsot ád kegyelmed az aszszonyoknak. vagy mitsoda módót. hogy el kerülhesék a resttséget, azt atsuda állatot. a ki szüntelen ostromol minket. erröl jut eszembe az andromédes historiája, hogy egy király leánya, aki is igen szép lévén. atenger parttyán, egy kösziklához volt kötve. a ki is várta hogy a sárkány el nyelye. akit el is nyelte volna. hogy ha avitéz persa. szárnyas lovon oda nem érkezet volna. és meg ölvén a sárkányt, meg nem szabaditotta volna, legg többen. mi illyen állapotba vagyunk. mert magamot sem veszem ki, mivel aresttség minket kötözve tart. és apokol fel nyitotta száját. hogy el nyellyen. jöjjön kegyelmed a mi segittségünkre, nyomja le kegyelmed azt a sárkányt. és oldozon fel minket.
Angyélika, felelé apáter, akegyelmed szavait nem halgathatom. egy kis pirulás nélkül, mind azáltal. hogy a menttségel idöt ne tölttsek, inkáb engedelmeskedem, arra reá emlékezem. mikor mondám tegnap, hogy kivált. két féle dologban. kel foglalni magokot az aszszonyoknak,
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 74)