Elöször, hogy a gyermekekre jol visellyenek gondot. fö képpen, midön még kisdedek. azt nem merném mondani, hogy még szoptatniok is kellene.
Azt jól tselekeszi kegyelmed páter uram. mondá télámon, mert hol látta kegyelmed. hogy a fö aszonyok dajkák legyenek.?
Valo hogy nem igen láttam, felelé apáter, de kellé mindenbe avilágot követni. ha avilág roszul tselekeszik, nem kell roszat tselekedni, ez igen nagy viszá valo élés, mert ha atermészet anyi eröt adot azaszszonyoknak. akár mely gyengék legyenek is. hogy agyermekeket. hordozhassák. és szülhessék, anyit is ád nékik hogy azokot szoptathassák, nem egész, hanem tsak fél anya az ollyan., a ki nem táplállya evilágra hozot magzattyát, a föld noha mindeneket teremt, de még is nem azért anya mindennek, hanem azért, hogy azokat táplállya. nintsen ollyan állat, aki ne táplálná. azö kisdedét, ollyanok. az illyen anyák, mint akik az uttzára ki vetik gyermekeket.
Oh páter uram mit mond kegyelmed. mondá télámon. az irtoztato.
Igen is irtoztato az ollyan szokás felelé apáter. mert ugyan, nem vetié el az olyan anya agyermekét, aki még gyenge lévén, a ki még az anya méhétöl. és vérétöl, azon melegségében vagyon, aki tsak az annya után sir, és suhajt, annyira. hogy a fene vadnak is meg esnék a szive rajta. nem vetié el mondom, a midön ollyan aszonynak adgya, akinek talám a teste nem egésségeseb alelkinél, és aki nagyobra betsülli a fizetését, a gyermeknél, de bár szent volnais, gondollyaé kegyelmed, hogy a gyermek egéssége azért meg nem változik, mivel el veszik tölle, azt az eledelt, a melyhez szokot, és idegen eledelt adnak nékie. azt láttyuk. hogy a mely eledelhez a gyomor
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 75)