nem szokot, az egésség azért meg változik. de a mi még nagyob, a, hogy amely eledel meg ronttya az ö testét, ugyan azon meg is ronttya az ö elméjit.
Nem engedhetem meg kegyelmednek. ezt a filosophiát mondá. télámon, mert illyen formán. a lélek a mi eledelünktöl fugne. és ugy testes volna alélek.?
Ezt az utalsot nem tartom felelé apáter. de más képpen hellyesen beszél kegyelmed.
Hogy hogy kérdé télámon. az eledeltöl füg tehát az én lelkem,?
Nincsen külömben, felelé apáter, azt könnyü meg mutatni, mert ha atest meg romlik. a rosz eledel miat. és ha alélek nem munkálodhatik. atesti organumok nélkül. ebböl következik, hogy, vagy nem munkálodhatik, vagy roszul munkálodik. hogy ha azok az organumok meg romlottak.
Nem igazé a, hogy ha szemek fájosok. a lélek nehezen láthat, hogy ha a fülek bé dugodtak. nehezen halhat. az egésségtelen agyvelö a szaglást meg gátollya. a meg merevedet tagok, a tapasztalást, és ha anyelv roszul vagyon. az izt nem érzi,
Ezeket mind meg engedem. mondá télamon. de mind ezeknek. mi kozi vagyon az elméhez. mikor anyelvemet meg égettem, és az éteknek izit nem érzem. azért az én elmém nem okoskodhatiké.?
Mindgyárt meg mutatom kegyelmednek felelé apater. nem igazé a, példának okáért. hogy ollyan ember, akinek. gyors és éles elméje vagyon. ostoba lészen. és semmire nem emlékezik. hogy ha valamely nagy seb esik afején. vagy valamely nagyon meg esik, vagy pedig a betegség miat, ez attol vagyon, hogy a mely organumok szükségesek az elméhez.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 76)