nagy innep napokon és kénszerittsék is öket arra. és a 24. sessioban. azt parantsollya, hogy a püspokök arra igen intsék a népet, hogy mindenik tartozik a parochiában menni, az Isten igéjének halgatására. a midön a meg lehet valamely nagy akadály nélkül.
Ez tehát fiam a parochiáknak. és a parochiális Miséknek rendelése., a mely három dologra tanit, a melyeknek tudatlanságátol következik a meg vetés. a melyel ahoz vannak, annak régisége. vége. és kötelesége.
A parochiáknak rendeltetések olyan régi valamint az Anyaszent egyház. a végre rendeltetet., hogy a nép igazgatassék rendel, és nagyob könnyebségel., kinek. kinek maga pásztora léven, aki üdveségire vigyázon, és mindenik pásztornak maga anyaszent egyháza. a mely olyan lévén mint az akoly. a hová a nyáj esze gyül, hogy lelki táplálást vegyen., betegségekböl valo meg gyogyulást, szükséges intéseket, és oktatásokot, egy szoval., hogy halgasa az ö szava által a lelkek örökös pásztorának szavát, akinek ö viseli képit, es tarttya helyét; a mi a köteleséget illeti, a ki tettzik elegendö képen. ennek, az üdveségre oly szükséges rendelésnek végiröl, és a Conciliumoknak oly gyakorta valo parantsolatok, meg mutattyák,. hogy a szoros köteleség, és hogy azt el nem lehet mulatni, igen nagy. és igasságos ók nélkül.
Ez így lévén. nem tsudálattra méltó dologé azt látni, hogy egy ilyen szent, és szükséges rendelést, anyira meg vetik. és el mulattyák, ugy tettzik, hogy a parochiák tsak a köz népért, az öregekért. és az aszonyokért vannak. és a keresztyének olyan dolgot vetnek mostanában meg. a melytöl valo el tiltást regenten igen nagy büntetésnak tartották,
Ez a meg vetés egy nehány külömb féle okokbol származik
Némellyek azt áitatlanságbol tselekszik. tartván a szent napokon., a parochiális misének hoszaságátol. és rövid misét keresnek, hogy a napot a henyélésben, hejában valoságban. és a mulattságban tölthesék, mitsoda szégyen az, akeresztyéneknek. hogy oly kevésnek tarttsák az innepek meg
(IV. Az Ifjak Kalauza: 137)