Oh ! kedves fiam nem keserves dologé ez., hogy eza vétek, a mely kut feje. anyi nyomoruságoknak még is oly közönséges az ifiak közöt; ugy is tettzik mint ha természeté vált volna bennek, sokat látz olyanokot közöttök. a kik henyélö, és tunya életet élnek, amunkát ugy kerülik mint ahalált, semmi tiszteséges foglalatoságra nem adgyák magokot, vagy ha adgyák. hamar el hagyák, vagy is roszul viszik végben; tsak a gyönyörüségeket szeretik, tsak a mulattságrol. gondolkodnak. a játék. a sétálás. a jol lakás. aluvás. életeknek ezek a leg föveb hivatallyi, és az ö leg nagyob foglalatoságok.

Ezektöl jönek azok arendeletlenségek. amelyekben látyuk öket esni minden nap, a gyönyörüségekhez valo rendeletlen szeretet, a jó erkölcsnek meg unása; aleg szükségeseb igazságoknak tudatlansága. az Istenröl és az üdveségröl valo feledékenység. Ezekböl az után a rosz társaságok, és a mértékletlenségre valo alkalmatoságok, Ezekböl a rosz erkölcsök, és a rosz hajlandoságok, a melyek inkáb meg szaporodnak bennek. mint sem egy kertben a rosz fü, végtire ezekböl jönek, hogy egész életekben haszontalanoká. és henyélöké maradnak azért mert ifiu korokban. nem munkálodtanak azon., hogy a jó dolgokra alkalmatosok legyenek, nem is szollok az olyan rosz erkölcsökröl, a melyekben veti öket ahenyelés. és a melyeket soha el sem hagyák.

oh ! adná Isten. hogy olyan könyü volna az ifiakbol. ki irtani a henyélést, a mitsoda könyü meg mutatni hogy a mit okoz, és azt mitsoda veszedelmes dolgok követik; de ez a rosz erkölcs, anyira meg hatotta sziveket, hogy még nem is akarják meg üsmérni aroszat. a melyet okoz nekik,. azért hogy ne kénszeritessenek azt el hagyni Meddig aluszol. ó rest. ? mondgya a bölcs. mikor kelsz fel álmodbol; reád jö mint egy uton járó a szükölködés. és a szegénység mint egy

(IV. Az Ifjak Kalauza: 163)


Előző oldal | Következő oldal