testedet, az anyádnak méhiben, és teremtette lelkedet hatalmával, te egy Istennek vagy munkája, egy Isten ate Atyád, és a földön lévö atyádon kivül, vagyon olyan más Atyád a menyben, akinek magadal tartozol egészen,
Harmadszor de miért teremtet az Isten tégedet? vigyáz erre fiam, mondám hogy miért, és mitsoda végre gondolod hogy evilágra hozot az Isten? azérté hogy eleget tévén az érzékenységeknek, agyönyörüségekben ély hogy joszágokot gyüjcs, hogy ditsöséget. és hirt, nevet, szerezhes az emberek közöt., ? éppen nem ezekért., oly nemes lélek mint a tiéd, nem rendeltethetik olyan alá valo, és veszendö dolgokra: mivel agyönyörüség keserüségé változik, a gazdagságok el vesznek., a ditsöség el mulik. hát azérté hogy sokáig maradgy aföldön aboldogságodot ót keresed. és ez életen kivül többet ne kivány. ha ez ugy vagyon, semmi külömbség nintsen közötted, és az oktalan állatok közöt., az a nemes lélek, a melyet az Isten adot néked, és amelyet fel ékesitette értelemel. akaratal. és elmével. és a ki minden üsmerettségre alkalmatos, nem mutattyaé meg néked. hogy fellyeb valo végre teremtettél, tsak a magad formája, az egyenes tested, a fent valo fejed, a szemeid az ég felé fordulva, :(ez a forma ellenkezik az oktalan állatokéval.:) nem mutattyaé meg néked, hogy nem a földért teremtettél.
Pronaque Cum Spectent animalia caetera terram. os homini dedit Coelumque tueri. Jussit, et erectos ad sidera tollere vultus.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 22)