Az oktalan állatok a földért teremtettek. ót vagyon az ö boldogságok. ugyan ezért is mást nem tekintenek tsak a földet, de te kedves fiam, amenyért teremtettél. ugyan ót ate lako helyed. ugyan onnét is eredtél: ate lelked menyböl jöt, viszáis kel oda térni.
De mit látz amenyben olyat, a mi tégedet boldogá tehesen. ? valyon az a szép tsillagos égé, a napé. az a szép munkája az Istennek. és mind a valami nagy és tsudálatos az égben ? egyike sem ezek közül, mind ezek nem tehetnek tégedet boldogá., ezeket az Isten sokal aláb valoknak rendelte náladnál, a te szolgálatodra teremtette, és éppen nem. azért. hogy boldogságodra legyenek. egy szoval visgáld meg az egész világot. és mind azt valami nagy és tsudálatos az Isten teremtésiben, mind azok tégedet boldogá nem tehetnek, és az Isten tégedet egyikért sem teremptet ezekért.
Miért teremtet tehát. ? tsak egyedül magáért, hogy ötet birjad, és hogy véle ély amenyekben. a leg szeb teremtet állatit, nem itélte hozád méltónak, hanem magát adta hogy boldogságod legyen. ugyan ezért is adot néked a maga képére teremtetet lelket, a mely ötet birhasa, és amely ezen okból. soha meg nem elégszik ezen életben valo jokal. és gyönyörüségekel. a mint ezt ki ki tapasztalhattya magában.
Nem ateremtet allatokért teremtettél tehát kedves fiam, hanem ateremtöért. ate utolso veged nem a hogy a teremtet dolgokat birjad, hanem az Istent magát. azért teremptettél. hogy a boldogságod. alegyen., hogy birjad a menyben lévö Istent,. és uralkodgyál véle a meg foghatatlan boldogságban, és azt menyi ideig ? örökké; az az. anyi ideig, amelynek soha vége nem lesz. és amely addig fog tartani. valamedig az Isten maga, ihon erre a nemesi végre rendeltettél: ihon az örökség a melyet ate menyei atyád. készitet néked. erre a végre teremptet teged, és erre tzéloz az egész láthato
(IV. Az Ifjak Kalauza: 23)