ez a tsudálatos bölcseség meg hadgya magát tsalatni, és ez a nagy elme, a mely bölcseb volt minden halandoknál, az aszszonyok szeretetire adván szivét, tsak kevés idö alat el veszti minden bölcseségit, és oly vakságban esik hogy bálványozik, a bálványozo aszonyival együt., és annyi féle Isteneket imáda, valahány féle bálványozo feleségi valának.
oh ! mely nagy vagy te. emberi nyomoruság ! oh ! gyarloság. oh ! emberi álhatatlanság. kitsoda ne rettegne az illyen rettentö példára. hogy ha az olyan nagy jó erkölcsök. oly nagyon. meg esnek., mitöl nem tarthatnak. a közönséges. és közép szerü jó erkölcsök, ? Jaj ujontában azoknak. akik az álhatatoságot el vesztették. és akik el hatták az jó erkölcsnek uttyát., hogy a feslettségnek uttyát kövesék.
Kedves fiam, tanullyuk meg ebböl apéldábol hogy félelemel, és rettegésel keresük üdveségünket., vigyázunk mindenkor magunkra., és magunknak ne higyünk. A ki azt álittya maga felöl hogy fent áll, vigyázon hogy elne esék., azt nem mondgya az irás. hogy a ki el fogja kezdeni. hanem. a ki végig meg marad. üdvezülni fog.
Hogy ezt a veszedelmet el kerülhesed.; ezekre a modokra vigyáz
I Hüségel kel lenni az Isten malasztihoz, valamint ezt szentül mondgya a tridentinumi szent Concilium,
Hogy ha mi el nem mulattyuk az Isten kegyelmét, el végezi mi bennünk a jó tselekedetet, a melyet el kezdette, munkálkodván mi bennünk az akaratot. és a végben vitelt
2. Mindenkor alázatoságban kel élni, félelemben. és a magunkhoz valo kételkedésben, a jó tselekedeteknek munkájában, mert ugyan azon Conciliumnak szent tanitása szerént, ámbár., Mindennek erös reménségel kel is lenni az
(IV. Az Ifjak Kalauza: 379)