oda valo urnak, Josef annál az urnál levén, követé jó erkölcsit, élvén nagy ártatlanságban., a melyért is az Isten áldását adá az ura házára. akiis látván az ö erdemes voltát, nagy kedvében vevé ötet.
Imé mi formában tölté el ez az ifiu. az elsö ifiuságat, ugy mint. husz, vagy huszon két esztendös koráig., tekinsd meg mi következik ebböl., és miképpen tölté el egész életét, a melyben három nagy alkalmatoságokot látok, és a melyek igen meg probálák jó erkölcsit,
Az elsö, a midön oly ifiu korában, olyan nagy kisértetnek álla ellene, a melynél nagyobat nem lehet szenvedni a tisztaság meg tartásáért., mivel az urának felesége, aházaság törö ocsmány vétkire sürgeté ötet, De az Isteni félelem, amelyben neveltetet volt. anyira meg utáltatta véle ezt avétket, hogy annak a szemérmetlennek. se unszolása, se eröszak tétele, meg nem tántorithaták tisztaságát., a mely tisztaság az óltatol fogvást. példája lett minden saeculumoknak.
Ebböl a kisértetböl még nagyobban esék ez a gonosz aszszony nem vihetvén végben rosz szándékját, bé vádolá ötet olyan vétekel. a melyel tsak maga volt vétkes, az ura hogy ezt a hamis vádolást meg hallá. azon igen meg boszonkodék, meg fogatá ötet. és a tömlötzben vetteté, ahol harmintz esztendös koráig marada, ez olyan kemény kisértet volt, a mely könyen meg gyözte volna a gyenge jó erkölcsöt. mivel olyan vétekröl vádoltatot, a melytöl irtozot, és azért ugy büntettetet, mint ha meg tselekedte volna De Josef keményen meg marada az elsö jo erkölcsiben., és mint hogy a békeséges türést meg tanulta volt. azért ezt is tsudálatos álhatatoságal szenvedé, vigasztalván magát a maga ártatlanságával, a melynek az Isten mind bizonysága. mind gond viselöje volt. az Isten pedig aki mindenkor véle volt. abban az állapottyában sem hagyá el, hanem a mint az irás mondgya. le szállot véle atömlötzben, hogy meg segittse kegyelmével. és meg szabadittsa. valamint idövel meg is szabadittá tsudálatosan.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 50)