tehát elé hozni., a kiröl az irás tsudálatra valo dolgokot mond. hogy tselekedet ifiuságában. és azután valo életében.
Tobias leg ifiab lévén a Nephtáli nemzettsége közöt, semmi ifiuhoz, vagy gyermekhez illendö tselekedeteket nem mutatot, és amidön mások áldozni mentenek az arany bornyunak, melyet Jéroboam az Izraelnek királya tsinálta vala, ö el nem ment atöbivel. hanem ö egyedül megyen vala Jérusálemben. az ur Templomában, ahol az Izraelnek Istenét imádgya vala., hüségel ajánlván nékie. mindennek sengéjit, és tizedgyit. ö ezeket mind meg tselekeszi vala mondgya, az irás. és töb illyeneket az Isten törvénye szerént., még igen ifiu gyermek korában.
Oh’ fiam mely szép élet egy ifiutol., aki semmi ifiat nem tselekeszik, az az. semmi ellenkezöt a jó erkölcsel: aki nem hagya magát vitetni arosz példák után, álhatatosan meg marad az Isten szolgálattyaban, a midön mások el hagyák oly nyomorultul, egy illyen jó erkölcsben eltöltöt ifiuságot. nem lehete. hogy aszentül valo élet ne követné, amint ezt. ezenel meg látod.
Tobiás az ember kort el érvén. az Assyriabéliek fogságban vivék atöb hazája béliekel. ninivé városában., a hol el nem hagyá ajó erkölcsnek uttyát a melyet meg tanulta vala ifiukorában
Mert elöször, mint hogy meg tanulta volt ifiuságaban ellene állani arosz példának, azért a rabságában sem követé a hazája bélieknek példájokot, akik szabadosan ettek, apogányok ételekböl: a melyet az Isten törvénye tiltotta
Másodszor, kedvében esvén az Assyriai királynak, és szabadságot nyervén hogy az országban szabadosan járhason mindenüt., meg látogattya vala mind azokot a kik rabságban valának, és üdveséges oktatásokot ád vala nékik, intvén arra öket. hogy hiven meg maradnának az Isten szolgálattyában
Harmadszor: a fogságban lévö Izraélitáknak nyomoruságok. meg szaporodván. ö minden nap el megyen vala öket
(IV. Az Ifjak Kalauza: 52)