látogatni, és vigasztalni., a mit nékik adhatot, azt közöttök el osztogatta, az éhezöket táplálta. a meziteleneket ruházta, és arra igen nagy gondgya volt hogy a holtakot el temese, noha ezen tselekedetiért az életét veszedelemre tette. de a mi még leg tsudálatosab, az, azö békeséges türése, a melyel szenvedé meg vakulásának keserves állapottyát., a mely vakságban ötven hat esztendös korában esék véletlen történetböl. ugy történék egyszer; hogy minek utánna sok holtakot temetet volna el, fáradton. a házahoz menvén. és a falhoz támaszkodván. el aluvék. és a feje felet valo fecske fészekböl agané a szemiben esvén. meg vakula, A bizonyos hogy ez igen nehéz keserüség, és kemény probája volt jó erkölcsének, de ö azt oly békeséges türésel szenvedé. hogy az irás azt a jobéhoz hasonlittya E kisértetet pedig azért engedé meg rajta történni. hogy az utánna valoknak. az ö békeséges szenvedése például adatnék, mint a szent jóbéis. mert mivel hogy gyermekségitöl fogva félte az Istent. és az ö parancsolatit meg örizte, nem szomorkodék az Isten ellen. hogy a vakság tsapása történt volna rajta. hanem az Isteni félelemben. álhatatosan meg marada hálákot adván az Istennek életenek minden napjaiban, oh’ mely tsudálatos az olyan jó erkölcs mely az ifiuságal nevekedik. négy esztendö mulva. Tobiás meg menekedék ettöl a keserüségtöl. négy esztendö mulva., és száz tiz esztendeig éle, az után meg hala békeségben, eszerént élnek. és halnak meg fiam mind azok, a kik az ifiuságat ajó erkölcsben töltötték el.
Elnem végezhetem ezt a részt amely már is elég hoszu. hogy még egy harmadik példát is ne hozak elé néked. az ó testámentumban lévö egy nagy martyrumrol., tudni illik Éléázárol, ez igen tiszteletes ember volt, nem tsak azö öregségiért. de még inkáb az ö nagy jó erkölcsiért. amelyben töltötte életét gyermekségitöl fogvást, a midön Antiochus király üldözé a sidokot, akarván vélek ellene mondatni vallásoknak, és az igaz Istennek. ez a szent ember is meg fogaték,
(IV. Az Ifjak Kalauza: 53)