Ezen afélelmen pedig nem kel tsak azt az félelmet érteni, a mely szolgálat béli félelem, és amely a büntetéstöl fél, és nem avétkezéstöl. hanem az Isten fiaihoz illendö szerelemel valo félelmet, a mely utáltattya vélek avétket, mert az, az Istennek nem tettzik, és szereteti vélek ajót. mert az. elötte kedves.

Ez igy lévén fiam. az Isteni iskolának tudománya szerént, avaloságos jó erkölcs, az Isteni félelemben áll, a mely örömest meg tartattya az ö parantsolatit; és a mely azt tselekeszi. hogy mindenek felet attol félnek. és irtoznak. hogy az Istent meg ne bánttsák, és minden modot kerestet arra. hogy az ö kedviben. és kegyelmében lehesünk. tsak egyedül ezt kel jó erkölcsnek tartani, és tsalando áitatoságnak azt a mely ettöl a bizonyos rendtöl el távozik

Második Rész Hogy a jó erkölcsöt ugy nyerik meg. ha azt ohajttyák

Nem elég meg üsmérni ajót, amelyet meg akarjuk nyerni, azt még szeretni, és ohajtani is kel buzgoságal. a szeretet elsö indittoja tselekedetinknek, ugyan az is fogat minket a nagy dolgokhoz. az is ingerel minket arra. hogy azok után járjunk, és az is talál abban modot. hogy azok véghez mehesenek, hogy ha ez igy vagyon a külsö tselekedetinkben, a jó erkölcsnek tselekedetiben, emég inkáb meg vagyon: mert a jó erkölcsnek szeretete, és ohajtása. a jó erkölcsnek maganak egyik része,

Halgassad fiam mit mond ez iránt abölcs a hatodik részben. Hogy a bölcseség fényes. és annak szépsége soha meg nem hervad. könyen meg láttatik azoktol akik azt szeretik, és meg találtatik azoktol. akik azt keresik. meg elözi azokot kik azt kivánnyák, hogy azoknak elöb mutassa meg magát

A hetedik részben azt mondgya. hogy meg tekintvén az emberek közönséges nyomoruságát a kik mindnyájan gyarloságban, és tudatlanságban születnek. a bölcseséget kezdé ohajtani, hogy meg menekedhetnék nyomoruságitol.

(IV. Az Ifjak Kalauza: 86)


Előző oldal | Következő oldal