elmét, és az artatlan erkölcsöket, melyre nézve annál is inkáb vétkesebek azok, az kik, az magok. feslettsége, és gonoszsága által meg vesztik azon jó tulajdonságokot. az mellyet az természet adot nékiek, meg tanulvan és oly korokban futván az gonosz után. az midön az természet, csak az szelidcségre. és az ártatlanságra tanittya öket.

Harmadszor. Az mely ók meg mutattya hogy az Isten kivált képpen kivánnya iffiuságodban valo szolgálatodot., mert ez az idö az, az melyben leg töb alkalmatoság adatik, az ö hozá valo szeretetednek meg mutatására. mert ebben az idöben kezdödvén el azon kisértetek. mellyek ingerelnek ellene mondani az ö szolgálattyának. és szeretetinek. erre még az te elsö erejekben lévö hajlandoságid is ingerelnek., ehez járul az veled társalkodok rosz példái, és gonosz tanácsi. az kik veled egy idösüek, erre ingereltetel. az te lelked ellenségitöl, az ki minden erejét arra forditván, hogy tegedet az Isten szolgálattyátol él fordittson. és magáévá tegyen, méltán lehet ezen idöt az proba és hartz idejének hini. mivel ebben kel meg mutatnod. hogy igazán és álhatatosan szereted Istenedet. tudni illik ha bátran viseled magadot ezen elsö ostromokban. mert se az békeséges idöben nem tettzik ki az vitézség se ellenség nélkül nem nyilatkoztatik ki az bátorság,. se nem nagy dolog roszat nem mivelni, az midön arra nem adatik alkalmatoság. de az Isten szolgálattya el hagyására ingerlö iffiusagodban. ellene allani az gonosznak. és az bünt el kerülni, ebböl ki tettzik jó erkölcsöd. és ugyan is valoságos jele hogy az Istent mindenek felet szereted * .

Meg láthatod ezekböl szerelmes fiam, hogy kivált képpen az iffiak szolgálattyát. kedvelli az Isten, és hogy néki kedveseb áldozatot nem adhatz. mint ha ezen idödöt. az ö szolgálattyára forditván. az bün el kerülésében foglalatoskodol. igazán mondgya egy bölcs tanyito. hogy az kik iffiukorokban

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 399)


Előző oldal | Következő oldal