rend szerént ugy viselik magokot ezekben az hivatalokban. az micsodás hajlandoságokot, és szokásokot vettek volt magoknak iffiuságokban. mikoron pedig. hivatalokot jol végben nem viszik. az az rosz, nem marad csak ö bennek, hanem el terjed mind azokra is, az kiknek kéne ö töllök oktatást venniek. és az kik gondviselések alat vannak, ezeknek, nem hogy jó példát adnának. de még rosz erkölcsre. és szokásra tanittyák.
Egy szoval azt mondom. hogy az rosz életü tanulók. kik papságra adgyák magokot,, azok rosz papok lésznek, tudatlanok, haszontalanok az Istennek. és anyaszent egyházának. gyakorta botrankoztatok., az nemesek pedig kevéllyek, veszekedök, szemérmetlenek. káromkodok, az kik pedig az igazsák szolgáltatására adgyák magokot. azok rosz itélö birák lésznek, igazságtalanok az ajándékért, hamis itéletet tésznek, vagy félelemböl, vagy kedvezésböl, vagy tudatlanságból. vagy is hirtelenkedésböl. az kik pedig prokátorságra adgyák magokot, azokból csalárd gonoszok. hamisságnak találoi lésznek, és ekképpen el mondhatni igazán, hogy az tanuloknak rosz életekböl származik ez világra, az sok féle vétek.
kedves fiam kerlek olcsad bé jól szivedben, ezt az négy articulust. és hitesd el azt magadal, az Istenért kérlek, hogy most iffiu korodban, micsoda szükséges adni magadot az jó erkölcsökre.
Tizen negyedik Rész Hogy az ördőg minden erejével azon vagyon, hogy az iffiakot. az rosz erkölcsre fordittsa
K. Mind ezekböl által látom hogy nagy ellenségünk az test. talám nincsen is nékünk annál nagyób ?
F. kedves fiam vagyon még azon kivül is, mert az ördög az mi üdveségünknek halálos ellensége. nem is esik néki semmi nehezebben, mint mikor azt láttya, hogy iffiu
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 436)