F Kedves fiam azt jól mondád hogy ugy tetczik. mert ugyan is csak tetczik hogy szeretik, de távul vannak attol, mert azt nem ugy szeretik, az mint az vagyon magában. hanem csak az ö elméjek. és hajlandoságok szerént szeretik. sokan gondollyák azt, hogy az ember akkor jó erkölcsü, mikor az leg gonoszabak közi nem számláltatik. némellyek pedig abban tartyák. midön meg tartoztattyák magokot ollyan vétkektöl, az mellyeket azon kivül is utályák. ámbár légyen is bennek, más féle ollyan. az mely az Isten elöt hasonlo nagyságu. mások pedig jó erkölcsüeknek tartyák magokot, midön külsö képpen valamely Istenes dolgot cselekesznek. noha belsö képpen nem gondolnak az lélek üsmérettel, az mely is gyakrabban meg vagyon mocskolva. valamely halálos vétekkel. az illyenek annál is méltobbak az szánásra. hogy magokban gondollyák, az jó uton járni. holot tellyeségel távul vannak attól. és azzal kecsegtetik magokot, hogy az az ut öket, az üdvesség kapujára vezeti, midön az veszedelemre vezettetnek. valamint salamon mondgya. est via quae videtur homini recta. et novissima ejus ducunt ad mortem. vagyon ollyan ut. mely az embernek egyenesnek láttzik, de az végtire, az halálra vezeti. nem abban áll fiam az jó erkölcs. az miképpen arrol gondolkodnak elméjekben az emberek. mert mivel az, azIsten munkája. ö tölle kel hát meg tanulnunk annak rendit. holot csak egyedül ö adhattya elönkben.miképpen kivánnya szolgálatunkot.
Halgassad erröl mit mond az sz. irásban., és arra meg tanyit, hogy az bölcseség. az az, az jó erkölcs, abban áll. hogy az Istent féllyed, és az bünt el kerüllyed. erre az Isten az embert még teremtésekor meg tanyitotta vala. mondgya jób. akkor az embernek azt mondá. imé az urnak félélme az te bölcseséged. és az te értelmed, az gonosztul valo el szakadás. *
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 444)