mind szeretni. mind kivánni kel, mert mivel hogy az szeretet elsö eszköze az mi cselekedetünknek. öis kezdet velünk minden nagy dolgot. ö ösztönöz bennünk hogy azt félben ne hadgyuk hanem végben vigyük, hasonlot tapasztalunk az jó erkölcs munkájában. mert az jó erkölcs szeretete. és kivánása. egyik része az jó erkölcsnek.

kedves fiam, halgassad mit mond az bölcs néked ez iránt. hogy az bölcseség világos. és annak szépsége soha el nem hervad. könnyen meg láttatik azoktol, az kik azt szeretik. és meg találtatik azoktol. az ki azt keresik. söt ugyan elejekben mégyen azoknak. az kik kivánnyák hogy elein meg üsmérhessék * .

Ismét másut azt mondgya, hogy meg tekintvén az embereknek nyomoruságát kik minnyájan gyengeségben, és tudatlanságban születnek. azért is kezde az bölcseség után suhajtozni, hogy meg menekedhesék. ezektöl az nyomoruságoktól. annak okáért könyőrgék, mondgya. és adaték nékem bölcseség, és mikor segittségül hinám az Istent. bölcseségnek lelke adaték nékem. fellyeb valonak itéltem azt országoknál, és az királyi székeknél, és semmi gazdagságot, nem vélék ahoz hasonlitandonak, egyenlövé sem tévém ehez az drága követ, mert minden arany ehez képest, egy kis föveny. és ha az ezüst ahoz hasonlittatik, sárnak itéltetik. az egésségnél, és az szépségnél inkáb szerettem. és el gondolám magamban. hogy azt világoság gyanánt tartcsam. melynek világosága, el nem olthatik, meg adattattanak pedig nékem, azal egybe minden jok, és az által, számtalan sok gazdagságok. * . az nyolczadik részben meg azt mondgya. ezt szerettem az én iffiuságomtol fogvást. és azt jegyesül magamhoz foglalni, annak szépségének szerelmével környül vétettem,. azt gondolám azért, hogy ezt veszem mellém életemben valo társul. tudván hogy

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 446)


Előző oldal | Következő oldal