akarják venni. * ezt az vétket szó fogadatlanságnak hiják. indocilitás.
Ez pediglen attol vagyon. hogy az iffiak, nem örömest adgyák magokot. az mások gondviselések alá. az magok hittségektöl viseltetvén, nem örömest veszik fel midön valamely igazságra oktattatnak sem az tanácsot arra, az mit kéne cselekedniek, sem az feddést, míkor valamiben vétenek, sem az jora valo intést, mikor attol el távoztanak.
Nem lehet ennél roszab természet egy iffiuban, mert ha tekintyük micsoda okokbol származnak. meg láttyuk hogy az kevélységtöl. mert meg vetteti velünk az mi másoktól jő,. némelykor az vakmeröségtöl. mivel igen hisznek az magok elméjeknek. vagy pediglen az elmének nagy gyengeségitöl, az mely nera tekintvén semmire, meg veti az hasznos dolgokot.
Ha meg gondollyuk mit okoz az engedetlenség, bizonyoson meg láttyuk. hogy ez viszi az iffiakot az rosz erkölcsre. mert el távoztattya töllök az magok meg jobbitásokra valo intéseket. hogy lehesen jót cselekedni, ha azt meg nem akarjuk üsmérni, ? hogy lehesen meg jobbitani magunkot, ha nem akarjuk. hogy meg intsenek bennünket ? az beteg ha nem akarja meg üsmérni betegségit, és az orvosagokot meg veti. nem igen várhattya meg gyogyulását.
Erröl az sz.irás egy nehány helyt beszél. föképpen az példa beszédekben. az hol inti az iffiakot, hogy oktattatni szeresék. az tanácsot kövesék. és az jó intést fel vegyék.
Az oktatásrol igy beszél. az ki semminek állittya az bölcseséget. és az fegyelmet. szegény az. * . meg másut. az bölcs azsziviben veszi az parancsolatot. az bolond pedig nem szereti hogy tanittsák * . az gonosznak szive. az gonoszt keresi, az igaznak szive az tudományt. * . láttálé oly embert ki az ö szemei elöt, bölcs volt volna, az bolondról. job reménséged legyen, hogy nem mint arrol. *
Az tanácsról igy beszél. az bolondnak uta jonak láttatik néki lenni, az ö szeme elöt, de az ki tanácsal él, bölcs az. * . az ki bizik ö magában, bolond az, az ki pedig jár
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 501)