kedves fiam nyisd fel szivedet erre az beszédire az sz. léleknek. és üzed el onnét az resztséget. erre valo nézve, ezeket az intéseket adom elödben. az mellyeket gyakorta figyelmeteségel kel el olvasnod.
Elöször. tud meg azt, hogy minden emberek az munkára jöttek ez világra. az Isten arra rendelvén öket, még világ kezdetekor. az te orczádnak veritékivel egyed az te kenyeredet. még nem földé lészesz, mert abbol vétettél * ha pedig ment akarsz attol lenni, kivánván könnyü életet élni. ugy az Isten akarattya ellen jársz, meg bontod az rendet mellyet szabot., micsoda okod vagyon. abbol az közönséges és igazságos rendböl magadot ki venni, mivel ö móg abbol senkit ki nem vett. ha pediglen okod nincsen, micsoda bizodalomal maradhatz tunya életedben. ?
2. ha az emberek arra kötelesek hogy egész életekben dolgozanak. iffiukorokban arra még kötelesebek. mert az iffiu. ha nem foglalatoskodik iffiukorában valamely tiszteséges munkában. sok feslet erkölcsöt és rosz szokásokot fog gyüjteni, mellyek holtig meg maradnak. azért. mert az iffiuság idejében, alkalmatosab az elmét gyakorlani, és az joban formálni. ugy abban az idöben is lehet valamely hivatalban lépni. mert ha egyszer az idö el vész, azt hellyre nem lehet hozni, az el mult idö, viszá nem jö.
3. Gondold meg azt, hogy az iffiuságodnak el vesztet drága idejét, keservesen meg fogod még bánni. midön észre veszed magadban. alkalmatlan voltodot az jó dolgokra. valamint illyeneket sokakot látz, ezt most nem hiszed, de még meg fogod azt érezni, akoron pedig késö. lesz.
4. Ha mostanában nem gondolsz is aval, hogy még azt meg fogod bánni, de nem irtozolé attol, micsoda számot fogsz adni az Istennek az te iffiuságodnak roszul el töltöt idejiért ? akor az rettentö itéletkor az egész életed elödben tétetik. mind részenként. az leg elsö kérdes az lészen, hogy mi képen töltötted az iffiusagodnak idejit. ? mit felelsz erre az kérdésre, ót elödben adgyák. hogy abból micsoda rendeletlenségek következtek, minemü tudatlanságokot okoztak néked, micsoda vétkeket cselekedtetet veled, micsoda feslet erkölcsökben ejtet, mit fogsz felelni midön
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 514)