beszélgetésnek annya. az jó erkölcsnek mostoha annya. élö embernek koporsoja és minden rosznak moslékos hellye. *
oh kedves fiam nem méltoé az, az szánásra. hogy ez az vétek. az mely kut feje annyi vétkeknek, oly közönségesé löt az iffiak közöt, és mint egy természeté vált bennek, mennyit nem látz ollyat, ki csak henyélésben tölti az idöt, és az dolgot, valamint az halált kerüli, semmi tisztességes állapotban magokot nem foglallyák. ha valamihez kezdenek is abban hadgyák. vagy is azt roszul viszik végben, csak az magok mulattságát keresik, és szeretik, az játékot, sétálást, az jol lakást, ezek leg nagyob foglalatoságok nékiek.
Ettöl vagyon hogy ollyan fel fordult életet élnek. ez is az oka hogy az jó erkölcsöt nem kedvellik. az leg szükségeseb igazságokban tudatlanok, az Istent el felejtik, és az üdveséget. ettöl vagyon az rosz társaság, ebböl származnak minden rosz hajlandoságok. az mellyek eröseben nönek az lélekben, mint valamely jó kövér földben az fü. attol is vagyon hogy egész életekben haszontalanoká, és henyélöké maradnak. mivel iffiuságokban el mulatták valamely jo dolgokban foglalni magokot. nem is beszéllek azokrol az vétkekröl, az mellyekben az henyélés vetette öket. és az melyböl ki sem térnek soha.
oh adná Isten, hogy ollyan könnyü volna. ki irtani az iffiak elméjiböl ezt az tunyaságot. az micsoda könnyü meg mutatni nékik ennek veszedelmes voltát. de ez az feslet erkölcs oly igen meg hatotta az ö sziveket, hogy még nem is akarják meg üsmérni micsoda roszat okoz az nékiek. azért, hogy ne kénszerittessenek aztot el hadni. az bölcs mondgya. oh! te rest, meddiglen fekszel, mikor kelsz fel álmodból. miglen fekszel álmodozásokal, azon közben el jö, mint az gyors uton járo. az te szegénységed, és az te szükölködésed. mint az fegyveres ferfiu *
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 513)