köny hullatások kut fejévé, hogy éjel napal siratnám az én népem veszedelmit. * mivel kedves fiam kinek lehetne azt tekinteni mennyi sok számu iffiakot tart szolgálattyában ez az vétek. micsoda rablást cselekszik az lelkekben. mennyi szamtalan sok vétket cselekedtet vélek, minémü rendeletlenségben veti öket, üdveségeket micsoda veszedelemre veti. és az örök kárhozatra, mondom kicsoda tekinthetné ezt az sok veszedelmet. hogy az szive meg ne esnék mind ezeken, és szánakozás nelkül lehetneé öket meg nem inteni az veszedelemröl, és nem segiteni hogy azt el kerüllyék, holot micsoda vakságal sietnek arra ? annak okáért kérlek fiam függeszed az elmédet ezekre az elmélkedésekre amelyeket elödben adok. hogy vegyed eszedben micsoda irtozásal kel lenned ehez az vetekhez. mint az te üdveségednek leg nagyob ellenségihez, es az mely ha nem vigyász. oka lesz minden bizonyal el veszésednek
I Articulus Hogy az tisztátalan vétek, leg nagyob ellensége az iffiuságnak. és hogy az egyedül, több iffiakot kárhoztat el. mind sem minyájan az töb vétkekk.
Adná Isten hogy ezen mondásom inkáb álom volna mint sem igazság. és ugy lehetne abban kételkedni, valamicsoda igaznak kel azt tartani, de az minden napi proba meg mutattya két dologban, hogy nem lehet abban kételkedni. 1 hogy nagyob része az iffiuságnak az alat az vétek alat vagyon. 2. hogy azok közöt kik erre az vétekre adgyak magokot. sokan vannak kik más féle vetekre nem hajlandok.
Elöször. nem méltoé az, az szánakodásra. hogy az életnek, leg ártatlanab ideje ugy meg légyen rontva, és az anyaszent egyháznak leg diszeseb része gyaláztatva evel az fertelmes vétekel, elig kezdenek az iffiak eszesedni hogy ez az vétek kezdi öket ostromlani, elméjekben lopja magát, eröt veszen kivánságokon. el foglallya gondolatokot. azután szivekben fel gerjeszti az tisztátalan szeretetnek gyönyörüségit.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 516)