öket, mint ök kivánák. az okáért azt végezék hogy fel adnák az várost ha öt nap mulva nem jöne segittségek. judith. azt. meg halván, rosznak találá végezéseket., meg is feddé öket mondván. kik vagytok ti hogy igy kisérttsétek az urat, nem eképen kel magatokra várni az Isten irgalmaságát, hanem még fel gerjesztitek aval az ö haragját. és boszu állását. idöt szabtoké az Isten joságának, és napot adtok néki hogy meg segittsen bennünk, nem eképen kel cselekedni, tarcsunk penitencziát, kérjük könyves szemel az ö irgalmaságát és várjuk az ö vigasztalását alázatoságal. * .
hasonlot mondok néked kedves fiam, midön az kisértetekben türhetetlenkedel. és hogy ellenek álhass kéttségben esel. azért is fel adod magadot az ellenségnek. holot aval igen meg bántod az Istent: mert mint ha nem biznál kegyelmiben. nem hogy ollyan formán nyernék azt meg, de söt még az kételkedésért érdemetlenebé tészed magadot az Isten irgalmaságára. magadtól el is távoztatod az kegyelmet; magadot nagyob kisértetre adod, és az vétekben esel, nem igy fiam, nem igy kel cselekedni. az kisértetekben békeséges türönek kel lenni, és varni alazatoságal az Isten kegyelmit az ki soha el nem hágy, hogy ha te elöször el nem hagyod. * meg is szabadit az kisértetektöl, hogy ha álhatatosan állasz ellenek. vagy is kegyelmet ád azoknak meg gyözésire. azt tud meg, hogy még az leg nagyob szentek is kisértetben voltak, és még nagyobban mint magad, szent pál kérvén az Istent hogy szabaditaná meg az kisértetektöl, azt vevé válaszul. elég néked az én kegyelmem. mert az én eröm, erötlenség által vegeztetik el *
Az második vétek. az melyben is esnek az iffiak az kisértetekben. az, hogy, midön egyszer történetböl eröt veszen
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 544)