VIII Articulus Példa, hogy mikeppen kellesék az kisértetek ellen állani

Egy régi auctor jol mondotta. hogy az példa leg rövideb, és hasznosab uttya az tanulásnak * . azért igen szükséges hogy egy nehányat adgyak ollyanokot elödben, kik nemesi modon hartzoltak az kisértetek ellen.

Az többi közöt szent hieronimust adom elödben például, holot kisértetinek idejekór. ollyan iffiu vala, valamint magad, nem is lész soha annyi kisértetekben, mint ö volt. és talám ö az Isten szolgai közöt. ki iffiuságában leg töb kisértetet szenvedet. álhatatoságal ellenek álván, meg is gyözé öket, azért is elödben adom. minden ez iránt maga felöl valo mondásit

Ez az szent, még iffiu korában, minek utánna az világi életben töltötte volna, egy darab ideit, az Isten szolgálattyára adá magát. tökélleteségel valo meg térésel munkálodvon üdveségire, az világot el hagyá. az pusztában mene hogy ót penitencziát tartana. és tellyeségel az jó erkölcsre adná magát. arra valo nézve leg elsöben is jerusalemben mene. meg látni az szent hellyeket. onnét pedíg az pusztában

Ót négy egész esztendeig lakván, nyomorult életet éle. de még is ollyan nagy kisértetekben vala. hogy mélto szánakozásra.

Oh hányszor jöve az elmémben. abban az nagy pusztában, melynek lakását, az napnak szüntelen sütése irtoztatová tészi. az roma városában valo kies lakás., ót egyedül valék. mert az én lelkemnek keserüsége. különos hellyet kerestete velem. az én meg változot testem. irtozék az sákban valo létitöl, minden nap kesergék. és sirék, az puszta földön feküvén. nyers füvet evém, és vizet ivám, ebben az rabságban lévén, melyre adtam vala magamot. hogy el kerülhetném az poklot. nem valának más társaim, hanem az scorpiok, és az vad állatok. még is gyakorta

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 547)


Előző oldal | Következő oldal