meg szentelné, és magát hozájok hasonlová tenné, hogy könnyeben követhetnék ötet.
Azért gyermeké löt az gyermekeknek. hogy meg szentellye öket, kicsiny, az kisdedekért, iffiu az iffiakért, hogy nékik példát adgyon. és meg szentellye öket, az Isten szolgálattyára * .
Az iffiuságnak ehez az szentcséges példájához kel hát szabni iffiuságodot. és az szerént rendelni minden cselekedetidet, abban is kel meg látnod azokot az jó erkölcsököt, az mellyeket követned kel.
Az evangeliumban négy féle példát látunk az Isten fiárol iffiuságában.
Az elsö az hogy, magános életet élt mind azon idö alat. nem akarván magát meg üsmértetni az emberekel. hanem csak az maga szentséges szent annyával. és szent josephel. hogy ebböl meg tanullyák az iffiak, az nagyra vágyást el kerülni. és az világ becsületét nem keresni, hanem az Istennek kivánnyanak tettzeni.
Az második az hogy, például adgya nagy áitatoságát, el menvén az templomban innepeken az törvény parancsolattya szerént, noha arra köteles nem vala. ót az irás tudokot halgatá, és kérdéseket teve nekik, mint ha akart volna töllök tanulni, holot ö vala az irás tudoknak is mestere. ez szép példa, mert meg mutattya az iffiaknak mint kel szeretniek az áitatoságot. leg elsö dolgok az lévén hogy az Istent szolgállyák, az üdveségekben munkálkodgyanak. adván magokot azokra, az mi az vallást illeti, ugy mint az imádság,, az szent mise, az szentségek. az Isten beszédinek halgatása,. és hogy keresék az oktatást azoknál az bölcs embereknél. az kiknek gondviselések alá adta az Isten
Az harmadik, az ö nagy engedelmesége, mellyel vala szüléihez, valamint az szent irás mondgya. hogy viszá ment vélek názárethben. és nékik engedelmes volt. * . ez az példa szégyeniti meg az iffiakot, az kiknek rend szerént
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 558)