nehéz az engedelmeség. micsoda szégyen fiam az neked., midön elegendö tisztelettel nem vagy azokhoz, az kiktöl vetted az életet, holot szemed elöt látod olly Istennek példáját, az ki engedelmeskedik teremtet állatinak, ? mit fogsz felelni az Isten fiának engedetlenségidért, midön szemedre hánnya engedelmeségit, azért hogy példát végy rolla piruly szégyenletedben. kevély ember, mondgya szent bernárd, hogy te fel emeled magadot. midön látod hogy az Isten magát meg aláza * .
Az negyedik példát láttyuk az kristus iffiuságában: jesus pedig gyarapodik vala bölcseségben. testének állapottyában, és Isten elött, s’ emberek elöt valo kedveségben. * . nem kel ezen érteni belsö képpen valo gyarapodását az Isten fiának, mivel még fogontatásakor tellyes vala bölcseségel. hanem hogy az, naponként. jobban ki tettzék. az ö Isteni cselekedeteiben, valamint hogy az nap, bár mindenkor egy eránsu világos légyen is, de midön fel kél, hová továb fellyeb megyen. ánnál inkáb ki mutattya nékünk világoságát. az irás arra akarja evel tanyitani az iffiakot, hogy micsoda nagy gondgyoknak kel lenni az bölcseségben, és az jó erkölcsben valo nevelkedésre. és hogy azt el kerülhesed, az mit sokakban látunk, hogy ugy tettzik, mint ha csak. azért nönének az esztendökben, hogy kissebedgyenek az ártatlanságban. méltó az szánásra azt látni, hogy az gyermekek valamint nönek, ugy is romlanak meg, mint ha csak azért nönének. hogy az rosz erkölcsöt, az hazugságot. tisztátalanságot., kevélységet, és az engedetlenséget meg tanullyák. valamint sz. agoston mondgya maga felöl * . kristusnak gyermeke igy követedé mesteredet, ? azért let gyermeké hogy könnyeben követhesed, és az jó erkölcsben foglallyad elsö esztendöidet,
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 559)