tepedig azokot el vesztegeted, és az roszat tanulod meg, vessed szemeidet arra az szentséges példára, és tekintsed meg mely igen viszá élsz iffiuságodal. tanuly nevekedni az jo erkölcsökben, valamint illik az kristus tanyitványához. és fiához, és hogy azt meg tudgyad, elödben adom azokot az jóságos cselekedeteket.
Második Rész Az Isteni félelemröl.
K. Az jó erkölcsök közöt, mellyik elsöben szükségesebb ?
F. Az Isteni félelem, ez az fundámentuma az töb jó erkölcsöknek, az hit után, ezt az sz. irás, az bölcseség kezdetinek hija. ugyan ezt is kel elsöben az iffiakban oltani. az öreg tobiásrol azt mondgya az irás, hogy egy fia lévén, az Isteni félelemre tanyitá még gyermekségiben, és hogy magát olya minden vétektöl *
Ezen az félelmen. nem kel az szolgához illendö félelmet érteni, az ki is az büntetéstöl, fél. és nem az vétektöl, hanem azt az tisztelettel valo félelmet. az mellyel meg gondolván, az Istennek nagyságát, méltoságát, szenttségit, hatalmát, és igazságát., mindenek felet attol kel félni, hogy haragjában ne essél annak az nagy, szent. hatalmas, és igaz Istennek.
Ez fiam, az az Isteni félelem, az mely az bölcseségnek kezdete, és az jó erkölcsnek fundamentuma. ugyan erre is intelek tegedet. ezt is kel leg elöbször keresni, azért eképpen cselekedgyél.
Elöször. az Istentöl kérjed azt minden nap, mondván néki gyakran tellyes szivedböl. oh én Istenem, ólttsad félelmedet az én szivemben. hogy az engemet, meg tartoztatván. tegedet soha meg ne bánttsalak.
Másodszor. az Isten nagyságához legy nagy tisztelettel mindenkor, ö örökös ura mindeneknek, meg foghatatlan az tökélleteségekben az méltoságban, bölcseségben. szentségben.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 560)