mivel minden emberben. nincsen egyenlö hajlandoság. se egyenlö természet, se egyenlö kegyelme az Istennek.

Az masodik az hogy, az Isten gondviselésiböl rendelvén ezeket az külömb féle rendeket. és hivatallyait az embereknek. ö is osztogattya azokot bölcseségel külömb külömb féle képen: rendelvén egyet egyre. mást másra. mint egy cselédes gazda ki el osztya cselédi közöt az házánál lévö hivatalokot. az mint ö azt itéli hellyesnek lenni. ugyan arra valo nézve is adot az emberekben külömb féle hajlandoságokot. és annyi féle elmét. és ahoz képest osztogattya nékik kegyelmit, az mint itéli szükségesnek. ahoz az rendhez. az melyre hija öket.

Ez az két igazság nyilván meg mutattya. micsoda nagy dolog jól meg választani az életnek rendit, és állapottyát. mert ha minden ember nem alkalmatos mindenre, tehát nincsen senki is az kinek nem kel vigyázni hogy azt jol meg válasza, ne hogy ollyan állapotban esék. az mely véle ellenkezék, hogy ha az Isten hija az embert egy hivatalra inkáb mint sem másra, abbol következik. hogy olly nagy vigyázásal kel lenni, hogy azt válaszad, az mellyik jobban meg egyezék az ö akarattyával, és az mellyikre alkalmatosabbá tett.

Ez az választás ollyan nagy dolog, hogy az embernek minden jova azon fűgg. mind ez élettre, mind az örök életre valo nézve, azért fiam nézd meg micsoda nyomoruságra veti az embert, az élet rendinek roszul valo választása, és az mellyet te sem kerülöd el., ha arra jol nem vigyász

Elöször. az mi ez életet nézi, micsoda nyugodalomban élhet., és hogy elégedhetik meg az ollyan, az ki valamely rendet roszul választot magának, az melyre nem alkalmatos ? micsoda kedvetlenségel nincsen midön ollyan hivatalban

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 614)


Előző oldal | Következő oldal