Ellenben, ha az egyházi. vagy szerzetes rendtöl el akarnának vonni, magadnak pedig arra nagy kedved lévén, ekképen cselekedgyél. visgáld meg hajlandoságodot ha az Istentöl vagyoné., mert ha az Isten arra hivut, néki kel inkáb engedelmeskedni mint sem az embereknek. meg üsmered abbol ha Istentöl vagyoné. ha az indulatod más végre nem tzéloz. hanem az Isten szolgálattyára., és az üdveséged keresésire. ha az benned álhatatos. ámbár attol kivánnak is el forditani. ez igy lévén, jele hogy Istentöl vagyon. de mind azon által semmit ne cselekedgyél értelmes embereknek tanáttsok nélkül. az kik arra meg tanyittanak, mikeppen lehesen követned az Isten akarattyát. szüléidhez valo tiszteleted meg sértése nélkül.
Az mi pedig az világi rendet illeti. ha arra vagyon hajlandoságod, ebben szükséges az szüléid akarattyokot követned. és az ö itéletekre hadnod, ki vévén ha ollyan rendben akarnának tenni, az melyben az Istent meg bánthatnád, és az jovadal ellenkeznék. vagy ha arra magadot tellyeségel alkalmatlannak üsmernéd lenni, de mind azon által magad tanáttsával ne élly, hanem más okos emberekével.
Hogy az attyák. mi képpen cselekedgyenek. midön valamely hivatalra adgyák gyermeket.
Noha ezt az munkámot, az iffiak oktatásokra szántam, mind azon által gondolom hogy az attyák rosz neven nem vészik, ha valamely tanacsot adok nékik. hogy mi képen bánnyanak gyermekekel midön valamely hivatalra adgyak. az melyben holtig kel maradniok. reménlem hogy kedvesen is veszik töllem, hogy ha azt magokkal el hitetik, hogy az mely szeretettel viseltetem az iffiak jovát keresnem, ugyan az is kötelez, hogy az attyákét el ne mulassam
Csak egy kevés üsmerettsége légyen is valakinek. hogy az világban. mi történik. könnyen által láthattya. az attyáknak rosz magok viseléseket. ebben az nagy dologban, mert
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 628)