noha azokról ne szollyak is. kik ezt az dolgot el mulattyák. és az gyermekeket akarattyokra hadgyák, azt cselekedni az mi nekik tettzik. de elegen vannak ollyanok, kik ezt nem tarttyák kevés dolognak., az mint hogy jól cselekszik de mind más képen bánnak az dologal, nem ugy az mint kéne. mivel közönségesen azt tarttyák, hogy az atyáknak kel az fioknak hivatalt választani, aztot az attyai jus is hoza magával, és ök azt jol tudgyák mi jó gyermekeknek, noha sokszor meg csallyák magokot.
Erre valo nézve, még azt az idöt nem várják hogy az gyermekek magok választhasanak. hanem ollyan hivatalra szánnyák. őket, az mint nekik tettzik, és mikor az idö el közelget, akor elejekben adgyák nékik szándékjokot, igyekezvén azon. hogy arra hajthassák elméjeket.
Ez még is szenvedhetö volna ha továb nem mennének, az mint nem kellene . . és hogy ha az attyák végben nem akarnák vinni szándékjokot, midön láttyák hogy az gyermekek, se nem alkalmatosok. se kedvek nincsen arra az hivatalra melyben akarják öket tenni. noha a jo atyák az kik igazán szeretik gyermekeket ekképpen cselekesznek, nem vigyázván másra, hanem jovokra. és üdveségekre.
De sokan vannak ollyanok, kik ezekre az akadállyokra nem hajtanak. csak végben vihesék akarattyokot., ámbár lássák is gyermekeknek arra valo nagy kedvetlenségeket, de minden modal azon vannak hogy végben vigyék fel tet szándékjokot, elöször csendesen bánnak, elejekben adván szépen, hogy az, az ö jovokra lészen, ha abban az hivatalban mennek, mellyet nékik szántak. ha láttyák az szép szonak kevés hasznát. az fenyegetésre fokadnak. még roszul is bánnak vélek. akarván eröszakal végben vitetni vélek, az mit szép szoval végben nem vitethettek.
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 629)