A sirások, és a fogaknak tsikorgatási ót meg nem szünnek. a féreg, mely lelkek üsméretit furdallya, soha meg nem hall, a tüz ót soha el nem aluszik, és soha el nem fogy. az évangyélium szerént, olyan mint a só, a mely által hatván minden részeiben, a meg vettetteket, rodhadatlanaká tészi öket, ugy hogy, soha meg nem szünvén az élettöl. meg se szünnyenek soha a szenvedéstöl.
II A kristus azt fogja mondani akárhozattaknak, menyetek el töllem átkozottak. az örök tüzre, mely az ördögnek készitetet. és az ö angyalinak, azon szem pillantásban, az örökké valo mélységben vettetnek.
Ezek a rettentö szók, két féle büntetést foglalnak magokban. a melyeket fognak szenvedni az el vettettek bokolban. akárhoztatásnak, és az érzékenységeknek büntetésit, akárhoztatásnak büntetése alesz., hogy örökösön el lésznek rekesztve az Istentöl. ugyan ez is lészen az ö leg nagyob kinyok, mert ugyan is, mitsoda nyomoruság hogy a mi magunk roszaságunkért, el valasztassunk attol az Istentöl. a ki örökös jova lévén az embernek, egyedül ö tehette volna ötet boldogá. ugyan ez is értelme ezeknek a szoknak. menyetek el töllem átkozottak.
Az érzékenységnek büntetése. magában foglallya mind azt, valamit fognak szenvedni az el vettettek, testeknek minden részeiben, ugy mint, az iszonyu kemény fájdalmakot, a melyeket érezni fogják. avéghetetlen kéttségben ejtö gondolatokot, a melyek szüntelen elejekben teszik a jelen valot, az el multat, és a jövendöt.
Az el multat, a melyben meg láttyák. a kegyelmeket, a melyekel viszá éltenek, ajót melyet el mulatták, a roszat, melyet követték, a jó intéseket, a jó példakot, és az üdveségre valo modokot. a melyeket haszontalanoká tették, ö magok.
(III. Keresztényi Gondolatok: 467)